Ungarisch

Láz, vírusok és autológ immunsejtek szerepe az előrehaladott
stádiumú rák bioterápiájában

A láz, a vírusok és az autológ immunsejtek (tehát a beteg saját sejtjei) olyan természetes gyógyító ágensek, melyeket sikerrel alkalmaznak naponta több millió alkalommal. Negatív korrelációt állapítottak meg a rák incidenciája és a láz[1] ill. a vírusfertőzések[2] között, aminek alapján vélhető, hogy a láznak és a vírusoknak szerepük lehet a rák elleni védekezésben. Jóllehet, az immunrendszer fontos szerepe magától értetődő, kétségtelenül tény, hogy a legtöbb immunterápia hatástalannak bizonyul előrehaladott stádiumú rák esetén a kérlelhetetlen arányú tumornövekedés miatt. A ráksejtek nem csak önmaguk növekedését serkentő faktorokat termelnek, hanem arra is képesek, hogy támadóik fegyvereit azok ellen fordítsák. Noha maga a ráksejt részben sebezhetetlen (FAS receptor, CD95 inadekvát termelése), és gyakran halhatatlan (hibás p53 regulátor gén), teljes mértékben képes átvinni a halálos jelet (FAS ligand, CD95L) és elpusztítani támadóit.

Előrehaladott stádiumú rák esetében az immunsejtek már nem képesek lépést tartani a tumor növekedésével. Ebben a szörnyű helyzetben a kemoterápia által okozott Hiroshima-szerű pusztítás inkább kétségbeesésen alapul, mint józan tudományon. Eltekintve néhány ritka heredaganattól és a leukémia bizonyos formáitól, a kemoterápiát nem lehet gyógyító hatásúnak (kuratívnak) tartani. A beteg életének bármiféle meghosszabbítása csak ijesztő áron érhető el, mind a beteg szenvedése szempontjából, mind gazdaságilag. Arról is megoszlanak a vélemények, hogy valóban hasznos-e gátolni az érképződést a kérlelhetetlen sebességű tumornövekedés megfékezésére.[3]

Ugyanakkor a legtöbb immunterápia kizárólag minimális tumortömeg esetében hasznos: olyan reziduális ráksejtek elpusztításakor, amelyek nem láthatók képalkotó eljárásokkal, sőt, még a szokványos és tumor-marker vizsgálatok sem jelzik a veszélyt.[4]

A hipertermia, a vírusok és az autológ immunsejtek tudományosan dokumentált kivételek azon szabály alól, miszerint az immunterápia csak minimális tumortömeg esetében lehet sikeres.

1. Hipertermiás kezelésnek nevezünk minden olyan terápiát, amely a testhőmérséklet emelésével függ össze. Ide tartozik az aktív hipertermia (valódi lázterápia) valamint a passzív hipertermia az egész testen (egésztest hipertermia), vagy csak egyes testrészek hipertermiája (lokoregionális hipertermia) infravörös sugárzás (felületi hipertermia), vagy váltakozó elektromos mezők révén (mély hipertermia)

1.1. Lázterápia: A lázat elpusztított baktériumokkal idézzük elő. Kétségtelenül standardnak számít a Coley-féle toxin, amely Gram-pozitív és Gram-negatív baktériumok keveréke és már több, mint egy évszázada használatos.[5]Egyéb keverékek vagy helyettesítő szerek, mint az α-interferon, kevésbé bizonyultak hatékonynak. Három összehasonlító tanulmány[6] és egy német egyetemi kísérleti stúdium[7]egyértelműen bizonyította a sikert és így a lázterápia alapvető hatékonysága az előrehaladott stádiumú rák kezelésében minden kétségen felül áll[8].

1.2. Lokoregionális mélymeleg-kezelés: Bár a láznak széleskörű immunstimuláns hatása van, az így elért hőméréséklet nem elegendő az onkolízishez (a daganat feloldásához). A passzív egésztest hipertermiás eljárások során elért 42–42,5 °C-os hőmérséklet nem csak a ráksejteket károsítja, hanem az immunrendszert is, és ezért ugyanannyira nem szelektív hatású, mint a kemoterápia.

Annak a stratégiának, mely során a lázterápiát a láz maximumának elérésekor lokoregionális mélymeleg-kezeléssel[9] kombináljuk, két döntő előnye van:

1.2.1. A hőmérsékletek összeadódnak. A jelenlegi hipertermiás eszközökkel a tumor hőmérsékletét 4–8 °C-kal emelhetjük környezetének hőmérséklete fölé. Így 39–40 °C-os láz esetén 43–48 °C-os tumorhőmérsékletet érhetünk el. Ezen hőmérsékletek vélhetően már elegendőek az onkolízishez. Ezzel szemben, mivel a hőeloszlás egyenlőtlen, önmagában a mélymeleg-terápiával nem érhető el egyenletes onkolitikus hőmérséklet és ezért párhuzamos kemoterápiára lehet szükség.

1.2.2. A lázterápia optimális immunstimulációt eredményez és a tumordestrukciót a láz maximumának elérésekor alkalmazott lokoregionális mélymeleg-kezelés révén érjük el.

Az optimális immunstimuláció és a hatékony tumordestrukció egymással ellentétes céljait csakis a lázterápia és alokoregionális mélymeleg-kezelés kombinációjával érhetjük el.

2. Onkolitikus vírusok: Egy, az előrehaladott stádiumú rákkal kapcsolatos multicentrikus, placebo-kontrollált tanulmány kimutatta az attenuált Newcastle-vírus vakcina hatásosságát és a kezelés sikerességét.[10]

Egy jelenleg folyamatban lévő obszervációs tanulmányban 14, glioblastoma multiformében szenvedő beteget kizárólag élő, attenuált Newcastle-vírus törzzsel kezelnek.[11] A tanulmányban részt vevő valamennyi beteg diagnózisát szövettanilag igazolták. 7 beteg még mindig lényegében fogyatékosság nélkül életben van és ezek közül 4-nél az első diagnózist 5–9 évvel ezelőtt állították fel. Egyéb kezelések meg sem közelítik ezt a hatékonyságot.

A Newcastle-vírus, az atípusos baromfipestis okozója, nem ismert az emberi medicinában. Remélhető, hogy ideális citosztatikum lesz: hatással van minden tumorsejtre[12]miközben az egészséges emberi sejteket megkíméli. A tumorsejtek szétesnek vagy „megjelöli” őket a vírus olymódon, hogy az immunrendszer felismerhesse és megtámadhassa azokat. A tumor ilyenfajta fokozott immunogenitása reményt kelt olyan rákok sikeres kezelésére is, melyek csak kis mértékben vagy egyáltalán nem reagálnak immunterápiára.

A vírusok közvetlenül is hírvivő (messenger) anyagok termelésére serkentik az immunsejteket, ezáltal aktiválva az immunrendszert. Megfelelő adagolás esetén a testhőmérséklet már néhány óra múlva emelkedik, sokkal előbb, minthogy a tumorsejtek szétesnek. A vírusok így stimulálják a specifikus és nem specifikus immunrendszert is, csökkentve ezzel a daganat tömegét és megkönnyítve az immunrendszer tevékenységét.

A vírusok egyedülálló immunstimuláns tulajdonságai arra engednek következtetni, hogy a jövőben a rák kezelése nem lehet sikeres nélkülük.

Ez azonban csak elmélet, a gyakorlati eredmények sokkal kijózanítóbbak. A glioblasztóma-tanulmányból azt az ellentmondásos következtetést vonták le, hogy az elhalálozás valószínűsége még mindig nagyobb, mint a gyógyulásé. Két apró részlettől függött az onkolitikus vírusterápiával kapcsolatos áttörés:

2.1. Javítani kellett a vírusok hatékonyságát.

2.1.1. Egy tesztmódszert (virogramot) dolgoztak ki annak meghatározására, hogy melyik a leghatékonyabb tumorsejtölő vírus a tumorsejtek megfertőzésére képes vírusok széles köréből. A két fő kritérium a sejtkultúra elpusztításához szükséges idő (lízis idő) és a vírus azon képessége voltak, hogy át tud-e jutni a szomszédos tumorsejtbe annak elpusztítása előtt és még mielőtt az immunrendszer és a tumorsejtek megvédhetnék magukat interferon- és antitesttermelés révén (szincíciumképző kapacitás).

2.1.2. Felhasználás előtt a legjobb természetes vírust adaptálták a tumorhoz. A lízis-időt jelentősen csökkentette a folyamatos passzálás autológ vagy homológ kultúrákba, és ezáltal sikerült egy tumorhozadaptált onkolitikus vírustörzset (TAO) kitenyészteni.

2.2. A vírusokat regionálisan kellett bejuttatni. Onkológus-virológusok egyetértenek abban, hogy a vírusok akkor fejtik ki legjobban hatásukat, ha a tumor közelébe juttatják őket.[13] A tapasztalat azt mutatta, hogy a tumor belsejébe történő fecskendezés minden esetben csökkenti a tumor méretét vagy legalábbis feltűnően lágyítja a daganatot a kísérő immunválasz révén. Mindazonáltal, ennek semmilyen látható hatása nem volt a szomszédos fókuszokra. Az igazi áttörést a TAO-vírusok regionális, a tumort ellátó érbe történő juttatása hozta meg. Tüdőtumorok esetében elegendő egy szokványos Port-a-Cath jobb pitvarba való bevezetése. A vírusokat minden egyéb tumor esetében az ellátó artériába kell fecskendezni.

Gyakorlott intervencionális radiológusok már régóta helyeznek be hasonló port-rendszereket regionális kemoterápia céljából. Az én szerény, de döntő közreműködésem a vírusok regionális bejuttatása volt. A regionális onkolitikus vírusterápia fölénye a szisztémás és helyi adagoláshoz képest oly mértékben nyilvánvaló, hogy összehasonlító vizsgálatot végezni etikai okokból indokolatlan lenne.

A korábbi szokásos gyakorlatban, melynek során az anyagot perifériás vénába fecskendeztük, a hosszú befolyási út és a tüdő kapilláris hálózata a tumorhoz végülis eljutó vírusok számát ≤1:1000 arányban csökkentette. Hasonló volt a helyzet az inhalációs módszernél is, ahol a fő akadályt a nyálkahártya jelentette. Bár a Newcastle-vírus semmilyen egészséges emberi sejtre nem gyakorol hatást, mégis minden sejt megköti és így kikerül a keringésből. Annak ellensúlyozására, hogy csak ilyen kevés vírus jut el a tumorhoz, igen fontos a vírust közvetlenül a daganathoz irányítanunk.

A helyzet drámaian megváltozott a vírusok regionális bejuttatásával: mivel az apoptózissal járó, elegánsabb biológiai út általában nem működik, a tumorsejteket gyulladásos folyamat eliminálja, amely először a tumor lágyulását és duzzadását okozza, majd csökkenti annak méretét. A tumor-markerek kezdetben igen gyorsan növekednek majd néhány hét vagy hónap alatt csökkennek. Hasonló a helyzet a beteg jólétével kapcsolatban is: a széteső tumormasszák jelentősen csökkentik a betegek életerejét, fáradtak és kimerültek lesznek. Csak akkor érzik magukat jobban, ha ez a reaktív fázis már elmúlt. Mindazonáltal, ha betegek tudják, hogy mi is áll valójában a diszkomfort-érzés mögött, akkor a kellemetlenség elviselhető szintre csökken.

Ha a betegek nem reagálnak a vírusok regionális bejuttatására, akkor ennek valószínű oka a port-rendszer nem megfelelő működése. További vaszkuláris képalkotó eljárás indikált annak érdekében, hogy a vírusok célhoz érjenek.

3. Autológ immunsejt-terápia:

A specifikus (szerzett) és a nem-specifikus (veleszületett) immunrendszerek különböző feladatokat látnak el és egyformán fontosak.[14]  A specifikus immunrendszerben minden sejtnek egyetlen, erősen specializált célja van. A B-limfociták plazma-sejtekké alakulnak és antitesteket termelnek, amelyek azonosítják a ráksejteket a komplement-rendszer és a citotoxikus T-limfociták számára. A T-limfociták vagy úgy ölik meg a ráksejtet, hogy programozott sejthalált indítanak el (apoptózis), vagy úgy, hogy egy hengeres proteint (perforin) szabadítanak fel, amely beépül a célsejt membránjába. Az antitestek és a sejtek által közvetített immunitás paradox ellentmodást mutat, miszerint az immunrendszer fokozott agresszivitása együtt létezik a tumortoleranciával. Ezt megfelelő gyógyszerekkel küzdhetjük le, mint pl. COX-2 inhibitorokkal.

Az immuntevékenység legnagyobb részét a nem-specifikus immunrendszer végzi, amely a granulocitákból, makrofágokból és az NK-sejtekből áll. Az NK-sejtek fő funkciója a tumorsejtek és vírusfertőzött sejtek eliminációja.

A legtöbb immunterápia, mint a fitoterápia, szervterápia és ortomolekuláris terápia főként a nem-specifikus immunrendszert serkentik. A láz és az NK-sejtek szintén nem-specifikus immunstimulánsok. A vírusok mindkét rendszeren keresztül hatnak: először a nem-specifikus immunrendszert stimulálják, majd később specifikus immunválasz jelentkezik, melyet a vírusok jelenléte potencíroz.

3.1. A specifikus immunitást legerősebben a dendritikus-sejtek serkentik: ezek hidat képeznek a veleszületett és a szerzett immunrendszerek között. Ezek azonosítják, bekebelezik és szétbontják a tumorsejteket, a nyirokcsomókba (vagy a csontvelőbe) migrálnak és „felkínálják” a fragmentumokat a limfocitáknak. Ezen utóbbiak várják a jelzést, hogy átalakuljanak aktivált citotoxikus T-limfocitává, amely megöli a tumorsejtet.

A dendritikus sejtek rendkívüli hatékonyságot mutattak veserák esetében,[15]  amely egy igen immunogén daganatforma. Ahhoz, hogy ugyanilyen csodálatos hatást lehessen elérni más rákok esetében is, ezeket azonosíthatóvá kell tenni, ez pedig véghez vihető vírusokkal, melyek a dendritikus sejtek leghatékonyabb kostimulánsai.

3.2. Önmagában dendritikus sejtekkel végzett kezelés legfeljebb a betegek 30–50%-ánál hoz egyértelmű klinikai hasznot. Mindazonáltal gyakrabban számolnak be kudarcról, mint sikerről az egymagában dendritikus sejtekkel végzett kezeléssel kapcsolatban. Ez az oka annak, a rákot egyszerre többféle stratégiával támadjuk, amelyek hatása nem csak összeadódik, hanem kölcsönösen potencírozódik.

Egy teljesen új megközelítés a dendritikus sejtek kombinációja NK-sejtekkel. A dendritikus sejteknek és azok végrehajtósejtjeinek (a limfocitáknak) az a hátránya, hogy csak akkor tudnak támadni, ha a tumorsejtek transzplantációs antigéneket (MHC-epitópokat) alakítottak ki a felszínükön. Ez behatárolja ezek használhatóságát a tumorok elleni védekezésben, mivel a tumorsejteket gyakran teljes azonosíthatatlanság jellemzi, ami láthatatlanná teszi őket a specifikus immunrendszer számára. Mindazonáltal a veleszületett immunrendszer mégis képes lehet őket azonosítani az NK-sejtek révén. Ezeket használta fel Rosenberg, amikor néhány tumor remisszióját érte el.[16]  Azt jósolják, hogy az NK-sejtek, dendritikus sejtekkel kombinálva, reneszánszukat fogják élni.

Gyakorlatunkban az immunterápiát ciklusokban végezzük kb. háromhetes intervallumokkal, melyek során kizárólag vírusokat juttatunk be. Az első ciklus 3 hétig tart, valamennyi következő ciklus pedig 2 hétig. Az alapimmunizációs folyamat 4 ciklust tartalmaz és kb. 6 hónapig tart.

Kezelési stratégiánk az előrehaladott stádiumú rák esetén a következő:

1. Életrajz felvétele, beleértve a beteg szociális környezetét és belső viszonyulását a betegséghez.

2. Általános vizsgálat annak felmérésére, hogy:

2.1. Hogyan viseli a beteg a lázat? (Terheléses EKG és spirometria/gráfia.)

2.2. Jelenlegi tumortömeg – tumortérfogat (laboratóriumi vizsgálatok és képalkotó technikák)

2.3. Góckeresés (Nogier-féle fül-akupunktúra) krónikus gyulladásos gócok kimutatására (mandulák, orrmelléküregek, fogak, hasüreg).

2.4. Homeopátiás előírás méregtelenítésre:

2.4.1. A nem-specifikus méregtelenítés javítja az anyagcserét valamint farmakológiai és fizikai úton serkenti a kiválasztás szerveit.

2.4.2. A homeopátiás előírásokon alapuló specifikus méregtelenítés elősegíti a szervek működését és megszakítja a karcinogén agyagok okozta patológiás jelátvitelt. Kemoterápia utáni állapotokban a homeopátiás kemoterápiás ágensek nélkülözhetetlenek az immunkompetencia helyreállításához.

3. Részletes kezelési terv.

4. Egyszerű qigong gyakorlatok a lázzal kapcsolatban fellépő influenza-szerű tünetek megelőzésére valamint a beteg betegségéhez való hozzáállásának javítása (pszicho-onkológia).

5. Port-rendszerek elhelyezése, hogy az onkolitikus vírusokat naponta vagy másnaponta a tumor közvetlen közelébe lehessen befecskendezni.

6. Vérvétel dendritikus sejtek és NK-sejtek nyerése céljából. UVB vagy ózonterápia röviddel a vérvétel előtt alkalmazva igen intenzív NK-sejt proliferációt okoz.

7. Kombinált lázterápia + lokoregionális mélymeleg-kezelés naponta hétfőtől péntekig kéthetes ciklusokban.

8. Egy héttel a vérvétel után érett dendritikus sejtek befecskendezése (feltöltetlenül) a tumorba, vagy (autológ vagy idegen tumor-szubsztanciával feltöltve) a bőrbe vagy egy nyirokcsomóba.

9. Két héttel a vérvétel után NK-sejtek befecskendezése a tumorba vagy az artériába.

10. 2–3 hetes intervallum után (mely alatt kizárólag vírusokat juttatunk be) ezen kéthetes kezelési ciklusokat először 4 alkalommal ismételjük meg. Az eredményt havonta vizsgáljuk és a kezelési intervallumokat növelhetjük, ha a tumor regressziója megkezdődött.

Ha a tumormennyiség kicsi, a recidívák és metasztázisok megelőzése céljából a dendritikus sejtek és az NK-sejtek kihagyhatók. Mindazonáltal, ha a tumoranyagot megfelelően tárolták, a dendritikus sejt-terápia jelentősen csökkenti a recidíva esélyét. A tumor agresszivitásától függően évi 1–2 sorozatot ajánlunk, melyek 6–6 lázterápiából állnak.

A tumor agresszivitását a daganat tömege és a szövettani lelet határozza meg. Ha a prognózis rossz, akkor ajánlatos a kezelés stratégiájának profilját az előrehaladott stádiumú ráknak megfelelően kiegészíteni, különösen dendritikus sejtekkel és limfokin-aktivált killersejtekkel (LAK). Ha nem áll rendelkezésre autológ tumorszubsztancia, akkor a dendritikus sejteket olyan tumorsejtekkel kell aktiválni, amelyek tudottan hordozzák a legtöbb rákspecifikus felszíni antigént.

A klinikai tumormentesség ezen kedvező fázisában minden gennyes gócot ki kell irtani.

A kérdést: Miért lettem beteg? – soha nem szabad sem kierőltetni, sem elfelejteni. A betegség jó okot szolgáltathat arra, hogy a beteg radikálisan változtasson életstílusán.[17]

August 2004

[1] Hager, E.D., Abel, U.: Biomodulation und Biotherapie des Krebses [Biomodulation and biotherapy of cancer], Heidelberg 1987, p. 26.

[2] Kölmel, K.F.: Infections and melanoma risk: results of a multicentre EORTC case-control study. Melanoma Research 1999; 9: 11-519.

[3] Brewer, G., Dick, R., Grover, D., LeClaire, V., Tseng, M., Wicha, M., Pienta, K., Redman, B., Jahan, T., Sondak, V., Strawderman, M., LeCarpentier, G., Merajver, S.: Treatment of metastatic cancer with tetrathiomolybdate, an anticopper, antiangiogenic agent: Phase I study. Clinical Cancer Research 2000; 6: 1-10.

[4] Nous avons fondé une société pour le diagnostic précoce et le traitement du cancer.

“Gesellschaft für Krebs-Frühdiagnostik und -Therapie e.V.”, Arno Thaller, President, Benzing 6, 91801 Markt Berolzheim, tel.: 09146-9429714, fax: 09146-224, e-mail: Krebsfruehdiagnostik@no_Spam.t-online.de

[5] Helen Coley Nauts, in: Bibliographie von Berichten zur klinischen oder experimentellen Anwendung von Coley-Toxinen.(Streptococcus pyogenes und Serratia marcescens) 1893 – 1986 [Bibliography of reports on the clinical or experimental administration of Coley’s toxins; (Streptococcus pyogenes and Serratia marcescens) 1893 – 1986] in: Hager, E.D., Abel, U.: Biomodulation und Biotherapie des Krebses. Endogene Fiebertherapie und exogene Hyperthermie in der Onkologie [Biomodulation and biotherapy of cancer.  Endogenous fever therapy and exogenous hyperthermia in oncology], Heidelberg 1987, pp. 168 - 188.     

[6] Kempin, S., Cirrincone, C., Myers, J., Lee III, B., Straus, D., Koziner, B., Arlin, Z., Gee, T., Mertelsmann, R., Pinsky, C., Comacho, E., Nisce, L., Old, L., Clarkson, B., Oettgen, H.: Combined modality therapy of advanced nodular lymphomas (NL): the role of non-specific immunotherapy (MBV) as an important determinant of response and survival. Memorial Sloan-Kettering Cancer Center, New York, N. Y. 10021, in: Proceedings of ASCO (American Society of Clinical Oncology) 2=19, 56 (1983), C218.

Oettgen, H.F., Old, L.J., Hoffmann, M.K. and Moore, M.A.S.: Antitumor effects of endotoxin: possible mechanism of action, in: Homma, Y., Kanegasaki, S., Lüderitz, O., Shiba, T., Westphal, O., Bacterial Endotoxin, Weinheim, 1984, pp. 205 -21.

Zhao You Tang, Hai Yan Zhou, Gang Zhao, Li Mian Chai, Ming Zhou, Ji Zhen Lu, Kang Da Liu, H. Francis Havas, Helen Coley Nauts: Preliminary result of mixed bacterial vaccine as adjuvant treatment of hepatocellular carcinoma. Med. Oncol & Tumor Pharmacother. 1990; 8 (1): 23-28.

Johnston, B.J.: Clinical effect of Coley’s toxin - I.: a controlled study, in: Cancer Chemother. Rep. no. 21, 19-41 (1962).

Johnston, B.J., and Novales, E.T.: Clinical effect of Coley’s toxin - II.: a seven-year study, in: Cancer Chemother. Rep. no. 21, 43-68 (1962).

[7] Kölmel, K.F., Abel, U., Kuhn, B., Vehmeyer, K., Wieding, J. U.: Behandlung des metastasierenden malignen Melanoms mit einem Endotoxin enthaltenden Bakterienlysat. Ergebnisse einer Pilotstudie [Treatment of metastasising malignant melanoma with a bacterial lysate containing endotoxin.  Results from a pilot study], in: Waclawizel, H. W., Gebhart, W., Manfreda, D., Schlag, P. (eds.): Das maligne Melanom [Malignant melanoma], Berlin, Heidelberg, New York 1991, pp. 238 – 241.

[8] Abel, U.: Die Wirksamkeit der aktiven Fiebertherapie des Krebses mit Bakterientoxinen [The efficacy of active fever therapy of cancer with bacterial toxins]. Zeitschrift für Onkologie 1999; 31 (2): 47-55.

Hager, E.D., Abel, U.: Biomodulation und Biotherapie des Krebses. Endogene Fiebertherapieund exogene Hyperthermie in der Onkologie [Biomodulation and biotherapy of cancer.  Endogenous fever therapy and exogenous hyperthermia in oncology], Heidelberg 1987, 168 - 188.

Hager, E.D.: Mikrobielle Immunmodulatoren: Aktive Fiebertherapie mit Bakterientoxinen [Microbial immunomodulators: active fever therapy with bacterial toxins], in: Naturheilverfahren und unkonventionelle medizinische Richtungen.Grundlagen, Methoden, Nachweissituationen [Natural healing and unconventional medical trends, principles, methods, detection situations], eds. M. Bühring and F.H. Kemper. Berlin, Heidelberg, New York, 1992ff: Chapter 10.05, pp. 1-39.

[9] Øvergaard, J., The Design of Clinical Trials in Hyperthermic Oncology, Danish Cancer Society, Department of Experimental Clinical Oncology, Radiumstationen, D-8000 Aarhus C, Denmark, in: Physics and Technology of Hyperthermia, ed. by Fields, S.B. and Franconi C., 1987.

Sugahara, T., Yamamoto, I.: Clinical response of hyperthermia. Biomedical Engineering Application Basis Communication 1994; 6: 340-362.

van der Zee, J. et al.: Comparison of radiotherapy alone with radiotherapy plus hyperthermia in locally advanced pelvic tumors: a prospective, randomised, multicentre trial. Dutch Deep Hyperthermia Group,Lancet 2000; 355(9210): 1119-1125.

Szasz, A., Szasz, O., Szasz, N., Electro-hyperthermia. a new paradigm in cancer therapy, Deutsche Zeitschrift für Onkologie, 2001; 33: 91-99

Hager, E.D, Dziambor, H. et al.: Deep hyperthermia with radiofrequency in patients with liver metastases of colorectal cancer.  Anticancer Research 1999; 19: 3403-8.

Sahinbas, H., Grönemeyer, D.H.W., Böcher, E.R., Lange, S.: Hyperthermia treatment of advanced relapsed gliomas and astrocytomas. University Witten/Herdecke, Bochum, Hyperthermia Symposium, Cologne 26. -27.10.2003.

Hager, E.D.: The treatment of patients with high-grade glioma with deep RF-hyperthermia, ASCO Meeting 2003.

[10] Csatary, L.K., Eckhardt, S., Bukosza, I., Czegledi, F., Fenyvesi, C., Gergely, P., Bodey, B., and Csatary, C.M.: Attenuated veterinary virus vaccine for the treatment of cancer, in: Cancer Detection and Prevention 1993; 17(6): 619-627.

Driever, P. H., Rabkin, S. D.: Replication-competent viruses for cancer therapy. Basel, 2001, Monographs in Virology Vol. 22, ed. Doerr, H.

[11] Csatary, L.K., Gosztonyi, G., Szeberenyi, J., Fabian, Z., Liszka, V., Bodey, B., Csatary, C.M.: MTH-68/H oncolytic viral treatment in human high-grade gliomas. Journal of Neuro-Oncology 2004; 67: 83-93.

[12] Le professeur Schirrmacher du centre allemand de recherche contre le cancer (DKFZ) à Heidelberg a étudié “des centaines de cultures cellulaires de tumeurs humaines” et n’a pas pu découvrir un seul clone résistant (communication personnelle). Cela représente un avantage majeur de plus par rapport aux cytostatiques.

Comparé aux autres virus, le virus de la maladie de Newcastle se distingue par la stabilité de son code génétique et par le fait qu’il n’est pas incorporé au génome humain. Dans ce contexte, les craintes que ce virus bénéfique puisse un jour changer d’apparence par une mutation et produire ainsi des tumeurs semble totalement irréalisable.

[13] Schirrmacher, V., Griesbach, A. and Ahlert, T.: Antitumor effects of Newcastle Disease Virus in vivo: local versus systemic effects.     International Journal of Oncology 2001; 18: 945-952.

[14] Thaller, A.: Tumortherapie mit Fieber, Viren und Visualisierung, ein Konzept, das alte Erfahrung, moderne Wissenschaft und die Kraft des Glaubens in sich vereint [Tumour therapy with fever, viruses and visualisation: a strategy that combines ancient experience, modern science and the power of faith].In: Leben mit Krebs, Perspektiven in das 21. Jahrhundert [Living with cancer – a look ahead into the 21st century], ed. Heiss, G., Mainz 2001. This article is based on :

Thaller, A.: Tumortherapie mit Fieber und onkotropen Viren unter Leitung der Polymerase-Kettenreaktion zur Erstellung eines “Virogramms” und zur Erfolgskontrolle [Tumour therapy with fever and oncotropic viruses guided by the polymerase chain reaction to prepare a “virogram” and to monitor success]. Congress report: Stacher, A., (ed.) “Ganzheitliche Krebstherapie. 5. Wiener Dialog über Ganzheitsmedizin” [“Holistic cancer therapy. 5th Vienna Dialogue on Holistic Medicine”], 25.-27.3.1999, Vienna 2000, pp. 256-270.

[15] Kugler, A., Stuhler, G. Walden, P., Zöller, G., Zobywalski, A., Brossart, P., Trefzer, U., Ullrich, S., Müller, C., Becker, V., Gross, A., Hemmerlein, B., Kanz, L., Müller, G., Ringert, R.-H.: Regression of human metastatic renal cell carcinoma after vaccination with tumor cell-dendritic cell-hybrids. Nature Medicine 2000; 6 (3): 332-336.

[16] Rosenberg S.A.: Progress in human tumour immunology and immunotherapy. Nature 2004;411: 380-384.

[17] Šebková-Thaller, Z.:

  • I flourish, I relish and I tackle it! Taijiquan & Qigong Journal 3/2000, pp. 14-19.
  • “I tackle it!” - Qigong in therapies, Die Andere Realität 4/2000, p.20.
  • The roots of heaven and earth, Grenzenlos, 3/ 2001 p 6, 7, 16.
  • Qigong in cancer therapy – Mensch & Sein 7/01, p. 59.
  • I flourish, I relish and I tackle it! Qigong in cancer therapy, tiandiren, 2/2001, pp. 4-6.